Sose gondolnánk,hogy a legtermészetesebb dolgokban csalódhatunk a legnagyobbat. Azt hisszük hogy mindig minden rendben van,minden tökéletes,aztán rákell jönnünk hogy minden amiben idáig hittünk halott.
  Rájövünk hogy nem felelünk meg a másiknak és hogy amilyen apróbb hibákat elkövettünk az másnak egy fájó emlék marad ami egyre csak tömörül.A végén pedig előjön minden. Amit mi természetesnek hittünk az egy csalódás másnak.De legjobban önmagunknak,mert nem vettük észre a problémát. Egy idő után elkezdjük magunkat emészteni,a változáson törekszünk vagy az önsajnálatba fogjuk tovább folytatni az életet. Előfordulhat az is,hogy amit a szemünkbe mondanak hibáinkat és eddig eltitkolták,azért nem is mi vagyunk a hibásak.
A legfontosabb hogy mindent fontos dolgot osszunk meg a másikkal,nehogy csalódás érjen önmagunkban vagy másokban.

■▫Mi a csók? Kulcs a kapuhoz.▪□ 

Már régen történt, nagyon régen.
De elfeledni nem tudom, se hogy sem.
Mikor még más volt az én nagy bajom,
mikor még az járt a fejemben, ez egy nagy majom,
de vége már, de vége már oh, igen, oly messze van,
a sötét égből elő török,
felszántok és meg is ölök
sok embert, sokat ám.
A gyűlölet, mi szívemben van,
mikor még máson a fejem, mikor nem ez volt a baj.
Mikor volt már, olyan régen.
De még most sem, feledem.

Amikor még nem szerettél, nem történt semmi,
de most hogy minden meg változott, hogy nincsen semmi,
nincsen ám, nincsen ám.
Mert téged is, mint a többit,
megöltelek, beleztelek, de nem használt semmit.
Ugyanúgy fáj,
hogy elhagytál.
Nem hagysz élni, nem hagysz semmit,
nem hagysz engem nyugton soha,
bárcsak meg nem születtél volna.

Fáj, mostmár minden fáj, oh ne! Ne gyötörj!
hagy engem élni végleg már,
pusztuljon az igazság, mindent ölök,
verek s széttörök.

4F Club

Megvan a jegyzetem, de elvesztem az eszem,
Hülyeséget beszélek; hogy feleségül veszem,
Holnap, ha elszúrtam: a depresszió utolér,
Nem akarok sírni senkiér', semmit se ér!
De nagy a tét, és a barátság már nem elég,
A remény egyedül a húsz év vele még,
Ő az igazi, véget ért a kutatás,
Ha száz évet élek, akkor se kell senki más.


♪♫Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.♪♫


♪♫Mindent megtettem, mindent mit lehetett,
de valaki csak nevetett, a tenyeréből etetett.
Hát élvezzed a helyzetet, ha látod a koppanást,
ha behunyod a szemed még hallod a dobbanást,
hallod a reccsenést, hallod a roppanást,
egy utolsó sóhajt, egy könnycseppnyi csobbanást.
Átkarol és mélybe ránt a rettegésfoka,
magányos és hideg lett nélküled a szoba.
Ujjammal az arcképed a levegőbe festem,
Nélküled megbotlottam és megint térdre estem.
Egyedül fekszem a némaság mi eltakar,
bevillan a mosolyod, az emléked mi felkavar.
Nem tudom, hogy mit tegyek, mi az mire várok.
Elfutnék a világ elől, de csak némán állok.
Kinevetnek mindenért a lélektelen emberek,
zuhanok a mélybe és kiáltani nem merek!♪♫

♪♫Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.♪♫


♪♫Ha lenne erőm megtenném , egyedül meglépném,
a nevedet a szívemből veszettül kitépném.
De hiányzik az apró kezed, hiányzik a csókod,
hiányzik a jelenléted, hiányzik a bókod,
hiányzik a kedvességed, minden egyes mondatod,
hiányzik a figyelmesség: "Ha bármi bánt, elmondhatod"
Hiányzik a két szemed, mi elbűvöl és szép is,
ha eltűnnék a Földről, vajon hiányoznék én is?
Súlyosak a nappalok, megölnek az éjjelek,
nem tudom mit mondhatnék, mi az mire kérjelek?!
Hullanak a levelek, a rideg napon meg fagyok,
ez is már egy közhely, de lassan én is meghalok.
Kavicsba zárt jövőmet a messzi mélybe hajítom,
minden egyes reményemet a múltamba taszítom,
eső mossa arcomat, az életemre váltottam,
némán álltam veled szemben, mégis kiáltottam!♪♫




♪♫Csak egy utolsó kérdést, csak egy utolsó bókot.
Csak egy utolsó percet, csak egy utolsó csókot.
Csak egy utolsó szikrát, egy aprócska szemvonást.
Egy utolsó hangvételt, a szívnek egy dobbanást.♪♫