Már régen történt, nagyon régen.
De elfeledni nem tudom, se hogy sem.
Mikor még más volt az én nagy bajom,
mikor még az járt a fejemben, ez egy nagy majom,
de vége már, de vége már oh, igen, oly messze van,
a sötét égből elő török,
felszántok és meg is ölök
sok embert, sokat ám.
A gyűlölet, mi szívemben van,
mikor még máson a fejem, mikor nem ez volt a baj.
Mikor volt már, olyan régen.
De még most sem, feledem.

Amikor még nem szerettél, nem történt semmi,
de most hogy minden meg változott, hogy nincsen semmi,
nincsen ám, nincsen ám.
Mert téged is, mint a többit,
megöltelek, beleztelek, de nem használt semmit.
Ugyanúgy fáj,
hogy elhagytál.
Nem hagysz élni, nem hagysz semmit,
nem hagysz engem nyugton soha,
bárcsak meg nem születtél volna.

Fáj, mostmár minden fáj, oh ne! Ne gyötörj!
hagy engem élni végleg már,
pusztuljon az igazság, mindent ölök,
verek s széttörök.